A Torockói-havasok (Munţii Trascău) az Nyugati-szigethegység délkeleti részén, az Érchegység északkeleti tömbjeként, az Aranyos, a Maros és az Ompoly völgyei között terülnek el.

Földtani és szerkezeti szempontból nagyon változatos felépítéssel találkozunk. Általában a hegység alapját a felső-proterozoikumi fitosorozat, legtöbbször kristályos palák, alkotják. A középsőjura vulkánosságának eredményei az ofiolitok (főleg porfírtufák). A felső-jura idején a hegylábak közötti meleg tengerekből 200-300 m vastagságban Stramberg-mészkövek, majd a kréta elején Aptychusos rétegek rakódtak le. A vegyes- és mikrokonglomerátumok a középső-krétai eltolódások mentén alakultak ki. Ezeket váltakozva homokkövek és márgák követik. Amikor a krétai időszak végén a tengerek visszahúzódtak a régi, felső-proterozoikumi, kristályos palákat banatittelérek törték át. Ezek mentén vastartalmú, többnyire sziderites (vaskarbonátos), ércesedés biztosította régi torockói vasbányászat alapanyagát.

A Torockói-havasok domborzata épp a geológiai felépítés töredezettsége miatt igen szabdalt képet mutat. Magasság szempontjából az alacsony hegységek közé soroljuk őket. Távolról nézve olykor 1000 m szintkülönbséggel magasba szökő markáns tömbjei azonban igen magasnak mutatják. Általában véve három eróziós szintet különíthetünk el. A Ciumerna-Bedellő 1300-1100 m közötti magasfennsík alkotja a legfelső szintet, amelyik legjellemzőbben a mezozoikus mészköveken teljesedik ki. A középső szintet a miocéni emelkedés hatására kialakult Remete-Ponor felület, a hegység keleti részének 900-700 m kö-zötti hosszú folyóközei alkotják. Ez a rész a Ponor nyílásával (culoarul Ponorului) folytatódik egy a gerinccel párhuzamos régi dél-észak irányú folyóvölgy maradványait mutatva. A legalsó pliocén korú felület a medencék és völgyek szintjén 400-500 m magasságban húzódik.

A Torockói-havasok fő jellegzetességét azonban a mélyen bevágódott folyók vadregényes szorosai alkotják. A folyók, a vidék kristályos paláiban és mészköveiben számos tipikus szorost vájtak ki, ilyenek: az Aranyosé Borrév és Várfalva között, a Hesdáté vagy a Rákosé. A viszonylag vékony és szabdalt mész-kőrétegek képtelenek nagyobb mennyiségű vizet magukba zárni és így nagyobb barlangok sem alakuhattak ki. A hajdani fennsíkról eredő folyók közül végül csak a Szolcsvai-búvópatak kényszerült a föld alatt maradni. Felszín alatti folyás nyomait fedezhetjük fel még a Remetei-szoros természetes hídja esetében is.
A 25 szoros közül a Túri-hasadék, a Tordai-hasadék, a Kis-Ompoly szorosa, az egyszerűek, míg a Kőközi-szoros, a Remetei-szoros, a Gálda-köz, a komplexek közé sorolhatók. A karsztplatókat karrmezők (ördögszántások), dolinák és víznyelők tarkítják. Az endokarszt is változatos: zsombolyokkal, aktív és fosszilis barlangokkal találkozunk. A leghosszabb (2 km) és a legérdekesebb a Szolcsvai-búvópatak barlangja (Huda lui Păpară). Érdekesek még a magashegyinek számító barlangok mint a Bedellői-barlang (Peştera de la Groşi vagy P. de la Poarta Zmeilor) , a Kápolnásbarlang (P. Bisericuţa) több mint 1000 m-es magasságban, valamint a Kőközi-szoros barlangjai. A Torockói-havasok barlangjai főleg bioszpeleológiai szempontból érdekesek és már a múlt században felkeltették az érdeklődők figyelmét. Előbb BIELZ, A. - 1884 a Siebenburgischer Karpathenverein évkönyvében, azután a század elején PÁVAI VAJNA, F. - 1911-ben a budapesti Földtani közlönyben, FERENCZI, I. - 1921-ben pedig a Barlangkutatásban a környék új és ismert barlangjairól, BOKOR, E. - 1921-ben a Barlangkutatásban a Magyarhoni barlangok ízeltlábúiról közlik kutatási eredményeiket. 1929-ben pedig JEANELL, R. és RACOVIŢĂ, E. G. - a kolozsvári Barlangkutató Intézet keretében többek között a Torockói-havasokban végzett kutatásaik eredményét közlik. BALOGH ERNŐ - 1961-ben a Szolcsvai-búvópatak barlangját írja le monográfiába illő alapossággal.

A környék barlangjaira vonatkozó egyéb fontos bibliográfiai anyag nem áll rendelkezésünkre. Egy általános jellegű mű, a GORAN CRISTIAN által 1982-ben kiadott Romániai barlangok katalógusa szerint a Torockói-hegységben 1981-ben 252 barlangot tartottak nyilván melyek közül csak tízegynéhány haladja meg a 100 m-es hosszúsá-got, csupán egy az 500 m-t (a P. nr. 10 din v. Geoagelului - 700 m hosszú és +120 m szintkülönbségű) és végül ugyancsak egy az 1 km-t, a már említett szolcsvai. Ez a viszonylag magas barlangszám főleg a környéken leginkább tevékenykedő balázsfalvi Polaris csoport amatőr barlangászainak köszönhető.

A barlangi turizmussal foglakozó kiadványok BLEAHU, MARCIAN és társai - 1976, ORGHIDAN, TRAIAN és társai - 1984, COCEAN, POMPEI - 1995, általában a Szolcsvai-búvópatak barlangját és a Bedellői-barlangot mutatják be.

Torockói-havasok turista útvonalairól több kiadványból tájékozódhatunk: Munţii Noştri, Munţii Carpaţi, Erdélyi Gyopár.

Túrajavaslatok:

Kék csík, kék kereszt és piros kereszt, 20 km, 1500 m, 10 óra, nehéz.

Torockószentgyörgy központjából indulunk nyugat felé, a vár illetve a Bedellő irányába. A vár romjai alatt, balra, átvágva a Szilas és a Havas patakok közti völgyi vízválasztót áttérünk a Szilas (Urdaş) völgyébe . Hegynek felfele követjük a patakot. Hátra-hátranézve elámít a Székelykő impozáns sziklatömbje, a meredeken égbe törő falak és az alant kitárulkozó Torockói-medence. Lassan felkapaszkodunk a Szilas patak aprócska de annál vadregényesebb szorosába. Elcsodálkozunk a mészkövet oldó víz vájta karrokon. A szorost elhagyva felérünk a Bedellő-karsztfennsíkra. A Cireşului-csúcsot baloldalt elkerülve, körülbelül feleúton közte és a Bedellő domború háta között találkozuk a piros kereszt jelzéssel. Ez Szolcsváról jön egy a meredek sziklafalra kapaszkodó, keskeny ösvényen és továbbhalad a Bedellő forrása, Torockógyertyános és a Kőköz felé. Visszafele ezen fogunk felkapaszkodni, hogy aztán a Szilas szorosán át végül visszaereszkedjünk Torockószentgyörgyre. Most is követjük egy kicsit, ha egyáltalán megtaláljuk - mert nagyon régen volt festve -, hogy meglátogassuk a tető nyugati szélén, egy sziklakatlanban, rejtőző Bedellői barlangot (Peştera de la Groşi, P. de la Poartă, P. de la Poarta Zmeilor). A 185 m hosszú barlangra, a mintegy 15 méterrel előtte feszülő, egykoron a barlang részét képző szikla-boltív hívja fel a figyelmet. Az egyébként jelentéktelen bejáratot, egy 15 métert meredeken lejtő járat követi melyen egy alacsony "öltözőbe", előszobába érünk. Ezt követően a barlang kitágul. A közel 100 méter hosszú széles és magas, balra ívelő járat végén cseppkőlefolyások tavacskák és szalmacseppkövek hívják fel magukra a figyelmet. A látogatáshoz szükséges felszerelés: lámpa.

A barlanglátogatás után visszatérünk a letérésig követett jelzésre aztán a Bedellő forrásvidékét elhagyva leereszkedünk a Szolcsvai-búvópatak hatalmas nyelőjéhez (Vânătara). Itt több jelzés is találkozik. Közel négy órát jöttünk idáig. A Remetei-szoros felől érkező kék kereszt jelzés kitérőjét követve leereszkedhetünk a víznyelő aljába vízesést lesni aztán tovább megyünk a Szolcsvai-búvópatak barlangja felé. A barlangból kizúduló patak nemrég még számos vízimalomnak és fűrésznek adta kölcsön az erejét. A barlang látogatásához gyakorlat és barlangász alapfelszerelés szükséges. A barlanglátogatás után Szolcsván a piros kereszt jelzést követve átkelünk a Malmok patak-ján. Egy szép bükkösben folytatjuk egyre emelkedő utunkat tudva, hogy közel három órát kell felfele gyalogolnunk. A Bedellő falához közeledve egyre több lezuhant sziklatömbbel találkozunk. Az erdő is ritkás lesz. Görbült, csavarodott, nagy, öreg bükkfák uralják a terepet. Egy lapos tisztás rejtőzik a fal alatt mint egy természetes erkély. Tulajdonképpen a mészkőfal alól előtörő kis források által lerakott travertinplatón állunk. A csörgedező erecskék csinos kis tufavízeséseket építettek. Innen a román elnevezés Zúgók (Şipote). A fák között tovább kapaszkodunk az egyre meredekebb lejtőn. Többször csak a fákba és a gyökerekbe, estleg a sziklákba kapaszkodva tudjuk feljebb húzni magunkat. De megéri. Egy negyven méteres fal alatt rossz idő esetén kis barlanszájban húzódhatunk meg. Innen már csak negyed óra van a tetőig. Fent, 800 méterrel az Aranyos fölött, mindenhova ellátunk. Három óra hosszat másztuk a hegyet. Átvágunk a Bedellőn és utunkat a Szilas patak szorosán keresztül folytatjuk Torockószentgyörgyig.

A Szolcsvai-búvópatak barlangja

A hosszú, ívelt és viszonylag szűk föld alatti folyosó morfológiája elárulja hogy egy diaklázison kialakult barlangban járunk. Ezt a felépítést bizonyítja a több mint 30 m magas, de csak 4 m széles bejárat is. Nem könnyű a két kilométeres barlangon végigmenni, elsősorban a búvópatak nagy hozama, de különösen a tajtékzó vízesések és mély tavak váltakozása miatt. A Csodák terme a bejárat után jobb oldalt egy 50 m hosszú és 80 m széles lejtős csarnok. Jellegzetes görbe cseppkövei bizonyítják a légáramlás állandóságát és cseppkőformázó erejét. A terem lakott, erre hívja fel a figyelmünket a tetemes mennyiségű "guano", a denevérek emésztésének a végterméke. A barlang vége újra szabdalt, haotikus képet mutat. Omlások, vízesések, félszifonok jelzik, hogy a búvópatak valahol itt találta meg a felszín alatti útját.
A Szolcsvai-búvópatak barlangja veszélyes, csak gyakorlott barlangászok és csak megfelelő felszereléssel látogathatják.

2. Kőköz - Nyírmező - Rákosi-szoros - Rákos - Székelyhidas - Székelykő - Torockószentgyörgy.

Jelzetlen, kék kereszt, 20 km, 750 m, 5-6 óra, könnyen járható.

A kőköz mészkőszikláit elhagyva Nyírmezőn (Poiana Aiudului) balra fordulva betérünk a Rákos patak szűk, ám annál érdekesebb völgyébe. A 8 km hosszú ofiolitokba vájódott szorost szakadékos, kőfolyásos oldalak fogják közre. A szoros felé-nél Rákos falu házaival találkozunk, a végén pedig Székelyhidasra érünk. Innen legelőn és erdőligeteken menetelünk tovább. A falu végén mészkőbánya mellett visz el az út. Karrmezőn keresztül jutunk fel a Székelykő lapos tetejére. A meredélyekről a mélyen alattunk elnyújtózó Torockói-medencét és szemben az Ordaskő-Bedellő gerincet figyelhetjük meg. Lefele, Torockószentgyörgyre, két utat, a lankásabb Geszteg-völgyit, vagy ha ismerjük, a meredekebb, "Kőlik" nevű maradványbarlangot útbaejtő változatot választhatjuk.

3. Torockó - Geszteg-völgy - Székelykő -Torockó.

Kék kereszt, 8 km, 600 m, 4 - 5 óra, közepesen nehéz túra.

Torockószentgyörgyről a Székelykő falu felé eső sarka felé vesszük az irányt, egy a szántók között kanyargó úton. A Székelykő lábánál lassan elkezdünk felfele menni. Fennebb egyre meredekebben kapaszkodunk tovább. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a hegy keleti oldala lankás fennsíkként emelkedik, ellentétben a nyugati sziklák zord szakadékaival. Előbb a Székelykő, 1129 m magas, csúcsára érünk majd a "Nagyárok" nyergén át a Kiss Bükk csúcsra.  A Torockói-medence innen a Székelykő meredélyeiről madártávlatból tárul elénk. A rendezett, gondosan megmunkált teraszos parcellák bizonygatják a medence lakóinak szorgos munkáját. Szemben az Ordaskő sziklafalai szabják meg a medence határát. Tiszta időben a szerencsés és gyakorlott szemek a Déli Kárpátok hegységeinek a vonulatát is sorra felismerhetik. A Székelykő gerincéről a Nagyárkon kereszül nagyon óvatosan ereszkedünk le Torockó egykori városába. Itt kel fel kétszer a nap, úgy hogy először besüt a Nagyárok nyergén keresztül, majd elbújik a Székelykő gerince mögött, hogy aztán csak később délelőtt bukkanjon fel újra, mikor már jó magasan jár az égen. A Havas-patak folyásával szemben Torockóról egy óra alatt Torockószentgyörgyre lehet érni.

Külön köszönet Brad Traiannak a Szolcsvai-búvópatak barlangjával kapcsolatos és egyéb hasznos információkért.

Felhasznált és ajánlott irodalom

· Balogh, Ernő: Cseppkővilág. Ed. Tineretului, Bucureşti, 37-56, 1961.
· Bleahu, Marcian; Decu, Vasile; Negrea, Ştefan; Pleşa, Corneliu; Povară, Ion; Viehmann, Iosif: Peşteri din România. Ed. Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, p. 164-167, 1976.
· Cocean, Pompei: Peşterile României, potenţial turistic. Ed. Dacia, Cluj-Napoca, 135-137, 1995.
· Gáspár, János: A mészkőzetek vidékének legkiválóbb természeti szépségei (részletek). Alsófehér vármegye Monográfiája. I, 1896. Erdélyi Gyopár, VII, 6 (38), 6, 1997.
· Goran, C.: Catalogul sistematic al peşterilor din România 1981. Ed. CNEFS, Bucureşti, 1982.
· Jeanell, René; Racoviţă, Emil G.: Enumeration des Grottes visitées, 1918-1927 (7). Biospeologica, LIV, 555-568, 603-604, 1929.
· Măhăra, Gheorghe; Popescu-Anghel, Ion: Munţii Trascău, ghid turistic. Ed. Imprimeriei de Vest, Oradea, 1993.
· Mészáros, Miklós: Borrév - Torockó - Kőköz földtana. Erdélyi Gyopár, VIII, 3 (41), 27-29, 1998.
· Orghidan, Traian; Negrea, Ştefan; Racoviţă, Gheorghe; Lascu, Cristian: Peşteri din România. ghid turistic. Ed. Sport - Turism, Bucureşti, 111-118, 1984.
· Tóthpál, Tamás: A Szilas patak szorosa. Erdélyi Gyopár, VIII, 3 (41), 27-29, 1998.
· Tövissi, József; Imecs, Zoltán: A Torockói-havasok (I-II). Erdélyi Gyopár, I, 2-3, 8-10, 1991.
 

Szöveg: © Fekete Sándor, 1999
Fotók: © Lázár Tibor, 1986-1999

© Crysis - CSA, 1999.

Egyéb információkért fordulj bizalommal hozzánk levélben, telefonon vagy drótpostán:

Fekete Sándor
str. Balea nr.6, ap.40,
3400, Cluj-Napoca, Románia
tel. 40-64-160446
E-mail:a_fekete@yahoo.com

Lázár Tibor
str. George Enescu nr.16, ap.4.
3700, Oradea, Románia
tel. 40-59-154212
E-mail:ltibor@oradea.iiruc.ro

---

Home - News - Organization - Karst phenomena - Programme - Links - Contact us
Pagina principală - Noutăţi - Organizaţia - Fenomene carstice - Programe - Linkuri - Contacte
Főoldal - Hírek - Szervezet - Karsztjelenségek - Programok - Linkek - Címek

---